kedd, február 28, 2006

Az élet apró örömei

Ha az ember dolgozik, mint egy politikai fogoly, akkor mi(k) is okozhat(nak) kisebb-nagyobb örömet neki? Ha:
1. elolvashatja az e-mailjeit (ha kap valaki érekes személytől vmi értelmeset még jobb)
2. elvonulhat cigarettázni-kávézni (már aki elkövet ilyesmit)
3. kajál (ezt mindenki előbb-utóbb megteszi, mert hát a szülők már csak ilyenek - rászoktattak minket...)
Az első nem annyira fontos, kivéve a zárójelet. A második néhányunknak alapvető életfeltétel, a harmadik meg valamennyiünknek kifejezetten jót tesz.
Ha esetleg valaki tud még ilyen apró örömökről, jelezze...

hétfő, február 27, 2006

End of víkend

Megint vége van a hétvégének. ennyit mostanában nem döglöttem, mint ezen a hétvégén. Péntek este mentünk egyet a Zéletbe (biliárdoztunk egyet), majd mentünk Mikós találkozóra. Mondom: Mikós. Igaz, elég későn értünk oda, már ilyen "esküvő-vége" fílingje volt az egésznek. Tudjátok, amikor a népség már eléggé padlón van, vagy nagyon közel hozzá, a szemérem, gátlás meg ilyensmi nagyjából elfelejtődik, feloldódik, és az ember énekel, vagy próbál énekelni.
Érdekes módon, a Mikós találkozón elég sok Mikeses is jelenvolt. Régi népség ('90-es évek eleje-közepe). És találkoztam egy olyan lánnyal - azaz ismét megismerkedtem - aki állítólag elég sokat vigyázott rám a tesómmal együtt. Jó érzés volt látni, hogy az emberkék azért még összetartanak, összejárnak, beszélgetnek, énekelgetnek...
Utánanézek a weblapnak, ahol tartják a kapcsolatot, és majd beírom ide, ha esetleg valakit érdekelne.

csütörtök, február 23, 2006

Játék(ok)

-Az előbbi beírásban említettem a Need fopr Speed-et. Értelmetlen dolognak látszik, de nekem elég sokat segített abban, hogy kicsit kiverjem a fejemből a munka során felhalmozódott, számomra szükségtelen gondolatkavalkádot. És ha még hozzátesszük mindehhez, hogy élveztem is a játékot...
És a tesómék vettek kormányt is... hehe... Úgy örültem, mint egy kisgyerek! Igaz, még a kormánnyal sokat nem játszottam, de az majd ezután következik.
Régebb a Diablo II Expansion volt a játékom, de erre is hamar ráuntam. Évekkel ezelőtt volt egy 54. szintű barbárom, de az valahol elveszett. A 2005-ös nyár termése egy 34. szintű barbár volt, de ez sajnos nem volt elég a játék második szintjén való viszonylag akadálymentes előrehaladáshoz. De azért majd még ezt is megpróbálom továbbvinni. Élvezem azt a játékot.
Miért is írom le mindenzt? Mert rájöttem, hogy még ilyen nagy marha ember is, mint én, még tud örülni úgy dolgoknak, mint egy kisgyerek. Igaz, szerintem soha semmi nem fogja kiváltani belőlem azt az érzést, mint amit akkor éreztem, amikor 8-9-10évesen kaptam egy gumilabdát. Tudjátok, azt a nagy, mustársárga, vízipólólabda-mintásat. Még este, lefekvés előtt is odamentem a labdához, nézegettem, megsimogattam. És amit közben a hasamban éreztem... Azt szoktam mondogatni, hogy 70 éves koromig leszek fiatal, utána meg már lassan úgyis a második gyermekkor következik. nos, ezt most megváltoztatnám: 70 éves koromig szeretnék felnőtt-fiatal-gyermek lenni!

Na helló ismét emberkék (akik még esetleg néha benéznek)!

Elég rég írtam ide... De higyjétek el, nem az én hibám. Annyit dolgoztam az utóbbi időben, mint 6 politikai fogoly. Nem is történt azonkívül túl sok érdekesség. Csak munka, munka és még egy kis munka. Najó, volt ott egy kis ivászat, meg ilyensmi, de ez ott is volt mindig.
Azon tűnődöm, hogy ebben a munkára berendezkedett társadalomban (vagy esetleg ezt a minősítést én találom ki??) az ember igazándiból csak és kizárólag a szabadságán pihen, és ugyanakkor tud élni is (többé-kevésbé) normálisan. Mert a munka közé beiktatott hétvégék csak a fizikai pihenésre alkalmasak leginkább. Az hagyján, hogy fizikailag ki van merülve az ember, de a - szerintem - leginkább fárasztó dolog az "agyilag való lemerültség". Ez az, amit az ember nehezebben tud kipihenni. Egyet alszunk, döglünk kettőt, és a fizikai fáradtság máris elhagyott, de az agyi- (neadj'Isten lelki) kimerültséget nehezebben pótolja, hozza helyre az ember. Ilyenkor nincs kedvem semmire, csak dögleni, tévézni, kibámulni a fejből, és "értelmetlen" dolgokat csinálni. Mondjuk Need for Speed-et játszani.
És most felteszem a (költői) kérdés(eke)t: mit lehet tenni, hogy az ember hamarabb helyrejöjjön az agyilag zokni állapotból? Mit kellene tenni, hogy az ember ne azért éljen, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozzon, hogy éljen? Vagy csak én lennék ebben az állapotban??

kedd, február 07, 2006

Mohamed karikatúrák

Mindenhonnan ez folyik, és ezzel még nem is lenne baj. HACSAK nem az iszlámról, a muzulmánok vallásáról, és annak is az alapítójáról lenne szó. Mint azt már tudjuk, egy dán újság megjelentetett Mohamed prófétáról 12 karikatúrát. Ez sem baj. Sőt. Mindenkiről készült már karikatúra, senki nem halt bele.
Viszont ami engem zavar: miért kell egy ilyen kaliberű embert (prófétát) terroristaként ábrázolni?? Főleg ezekben az időkben, amikor az "iszlám probléma" ennyire aktuális?? Még az analfabéta is látja, tudja, hogy ha a muzulmánokat sérti, abból jó nem lehet.
Félreértés ne essék, nem védem a muzulmánokat. Én csak azt kifogásolom, hogy a világ egyik legnagyobb vallásalapítóját terroristaként ábrázolják. Hagyjuk őt békén, elég probléma van így is. Most a főszerkesztő halálfélelemben él, kellett ez neki? Értemén, szólásszabadság, meg minden, de ha ők nem gondolkodnak, akkor hogy várjuk el a pór néptől, hogy meggondolja cselekedetei következményét??
Mi, a "civilizált világ" hangoztatjuk, hogy tiszteletben kell tartani egymást, egymás kultúráját, szokásait, vallását stb. Akkor miért nem tudjuk megmutatni a pórnak, hogy azt hogy kell??

Betegségek

Úgy néz ki, a helyzet a tegnaptól rosszabbodott, ami az egészségügyi állapotunkat illeti. Most már a babám is beteg. Mi a tököm történik, hogy így egyszerre vert le mindenkit a betegség, mint bantu négert a mocsárláz?!
Ez általános dolog, vagy csak itt van ez így?

hétfő, február 06, 2006

Hétkezdet

A hétvégén bulej volt ezerrel és alvás kétezerrel. A mai napom meg... eddig nagyon hosszú, nem is vagyok jól (NEM a hétvégi buli eredménye). Mintha a fejem fájna, folyik az orrom, a torkom is mintha-mintha fájna... Ittam kibaxott Neocitran-t is, amit nem szoktam (amúgy gyógyszert nemnagyon szoktam bevenni, csak ha már nagyon muszáj).
A munkatársaim is szédelegnek, mint valami pipék, és ők sem a hétvégétől. Az egyiknek a hasa fáj, a másik lázas. Szóval beütött valami az irodába. Ez vajon egy ilyen hét lesz?
Namindegy, ez a nap is eltelik, és kialszom magam, remélem holnapra helyrejövök(ünk) egészen.

péntek, február 03, 2006

Workaholic

Úgy néz ki, hogy én is a workaholikusok közé kezdek tartozni. Reggeltől estig, látástól Mikulásig meló. Ma még az ebéd is kimaradt, egész délután bankból bankba futkároztam aláíratni... És most még az irodában kell maradnom mittoménmennyit. A hétvége olyan hamar eltelik, hogy észre sem veszem, és ismét kezdődik a hét előről. Mnamindegy, nem bőgök.

Péntek van ismét!

Nos, ismét eljött a munkahét vége, a PÉNTEK. Olyan hamar telik az idő, észre sem veszem. Most volt nyár, és már Februárt írunk, kettőezerhatban.
A munkatársnőm azt mondja azért érzem, hogy hamar telik az idő (ő is egyébként), mert reggeltől estig munkában vagyunk, a magánéletre kevés idő jut, a melóban meg nemnagyon történnek érdekes események, amire emlékeznénk. Így tehát kimarad, kiesik ez az idő.
(Mondjuk, néha egy-egy nap olyan hosszú, hogy úgy gondolom soha nem lesz vége. De ez elég ritka mostanság.)
Nem tudom. Lehet igaza van. De tény, hogy qrva hamar telnek a napok.

csütörtök, február 02, 2006

Téli Erdély


Ezt a képet a Transindex oldaláról szedtem le. Ők meg mittoménhonnan. Nekem tetszik a kép, csak kár, hogy nem EGY országot mutat...

Ebéd utáni gondolatok

Kajáltam egy nagyot. Állítólag kaja után nem jár úgy az ember agya, de az enyém most épp beindult.
Azon gondolkodok, hogy tudnám megoldani, hogy ezután sem kelljen kaját pakoljak otthon, tudjak meleg ételt kajálni, az irodában sem maradjak ebédidőben, és mindezek mellett pénzt se költsek az ebédre. Mert sok elmegy kajára nah. Nagyon sok.
A baj az, hogy pénzem nincs, kajálni meg kell (a többi kiadást ne is nézzük), és ötödikéig BKV bérletet is kell vegyek - ezt muszáj, ugyebár. A fizetésem meg az ösztöndíjhoz és a nők menstruációjához hasonló: havonta jön, pár napig tart, és azután.....
Szóval szípás ezerrel...

Ezt még nem értem...

Most olvasgattam egy pár blogot, és az egyiken találtam rá erre a linkre:
Eddigi megítélésem szerint nagyon érdekes, csak sajnos nincs időm most erre. Még nem is értem, de biztos megnézem. Indzsoy.

szerda, február 01, 2006

Csatolás az előbbihez

Ha esetleg valakinek van valami jó ötlete, hogy mit olvassak, azt szívesen venném. Nem bizti hogy elolvasom amit ajánl, de hát nah...

Olvasás

Hirtelen eszembejutott, hogy milyen rég olvastam KÖNYVET. Ejsze még 3 hónapjánál is több, hogy a szórakozás-pihenés ezen formáját használtam. Ha mentegetődzni akarnék, akkor azt mondanám, hogy sokat dolgozok, de azért ez mellett csak lett volna még időm olvasni is...
Nanembaj, nekifogok valami értelmes(ebb) könyvnek.