Nem is tudom...

A mai napom nagyon el lett cseszve. nem tudom miért, de alapjáratban szarul voltam ma. Magyarán amolyan "televanatökömmindennel" érzésem volt egész nap. És az utolsó héten majd'minden nap. Szokott ilyen lenni, lehet hogy ilyenkor honvágyam van. De erre nincs semi bizonyíték. Ilyenkor régebben nagy eséllyel többet ittam a kelleténél (ez az utóbbi másfél évben asszem háromszor fordult elő), de most a harmadik és egyben a ma esti utolsó sörömet fogyasztom. 2 Borostyán + 1 Soproni. Jólesik.

Gondolkodtamn, hogy mi válthatja ki ezt az érzést belőlem. Mármint a fennebb említett idézőjeles érzést. És nem jutottam semmi értelmes következtetésre. Otthon is volt ilyen érzésem, csak szerintem az otthoni légkör, az otthoni sörök, a barátok, Attici, mind felejtette, vagy legalábbis jelentősen csökkentette az érzés intenzitását, és vagy nem vettem észre semmit az egészből, vagy csak nagyon halvány rosszullétem volt.

A mai napon olvastam druszám több irományát is. Érdekes, ajánlom figyelmetekbe. Adott esetben véleményformáló is lehetne, de sajnos szerintem általában csak az érem egyik oldalát mutatja meg. Ezt abból gondolom, hogy a bejegyzéseivel általában olyan vitát indít, amelyben nagy eséllyel ő az egyik oldal és az összes többi kommentáló a másik. Néhány kijelentésével egyetértek, néhánnyal nem. És ez utóbbi a több. Ami ma éppen felvitte a cukromat, ez az írása. A nemzeti identitástudattal, a magyar-román kapcsolattal, a magyarkodással, adott esetben a (nem csak etnikai) szélsőségeskedéssel kapcsolatos írások nagyon fel tudják cseszni az idegrenceremet.

Egyébként ajánlom mindenkinek, olvassátok, mert vitázni KELL. Jobb esetben az emberek elolvassák az egész polémiát, és levonják maguknak a következtetést. Minél több a hozzászóló, annál nagyobb eséllyel lesz a vitának eredménye, egyáltalán értelme.

Engem az idegesít még nagyon, hogy ő elvileg internetes újságíró és a blogjában nem fordít kellő figyelmet a helyesírásra, a helyes fogalmazásra. Szerintem ez egy újságírónál alapkövetelmény kellene legyen, az erdélyi magyarsághoz, határontúli megjelenésekhez köthető kiadásoknál kiváltképp.

Szóval, jó ha az emberek vitáznak, elmondják véleményüket, és másokat hallgatnak meg, mert ezzel rossz nem történhet. De én ettől még nem komolyodok meg, amint druszám írta valakinek: "Sok blog van a piacon, vannak teljesen nyugisak, udvariasak és unalmasak is. Olvasd azokat, ha az esszéstílusomat primitívnek tartod. A piac hatalmas." Sem kofa, sem pedig esszéíró nem szeretnék lenni, hanem csak azt szeretném leírni ide, amit éppen érzek. Ha az komoly, akkor azt, ha meg csak bemásolok valamit, akkor éppen azt gondolom komolyan. És ez most lehet akár ars poetica is. Pontfiksz.