Péntek van ismét!

Nos, ismét eljött a munkahét vége, a PÉNTEK. Olyan hamar telik az idő, észre sem veszem. Most volt nyár, és már Februárt írunk, kettőezerhatban.
A munkatársnőm azt mondja azért érzem, hogy hamar telik az idő (ő is egyébként), mert reggeltől estig munkában vagyunk, a magánéletre kevés idő jut, a melóban meg nemnagyon történnek érdekes események, amire emlékeznénk. Így tehát kimarad, kiesik ez az idő.

(Mondjuk, néha egy-egy nap olyan hosszú, hogy úgy gondolom soha nem lesz vége. De ez elég ritka mostanság.)

Nem tudom. Lehet igaza van. De tény, hogy qrva hamar telnek a napok.