Pénzéhséget madárinfluenzával

Embert barátjáról, madarat influenzájáról – akár így is kezdhettem volna e beírást.
A szóban forgó emberek – és barátjaik – számára a legelső és legfontosabb dolog a minél több pénz felhalmozása, üzletük virágoztatása, stb, szóval a „modern üzletember” minden fogalmának tökéletes kimerítése. És számukra a cél szentesíti az eszközt, (eddig) felmentette mindennemű kötelezettség és felelősségvállalás alól. Vagyis:
1) nem alkalmazunk állatorvost (minek azt, úgyis olyan „állatokkal” dolgoz(tat)unk, amelyeket ígyis-úgyis értékesítünk, ha másképp nem, alkalmi- zugárusokkal);
2) a munkavállalókat nem jelentjük be, mert ezzel is rengeteg pénzt spórolunk meg (lehet, hogy magyarországi vendégmunkásokkal dolgoztatott?!)
De előbb utóbb minden kiderül (sajnos nem mindenki derül…). Előzetesben ül néhány fejes, gondolom példásan meg is büntetik. Arra is kíváncsi lennék, hogy ezeknek a fejeseknek kik a barátaik, mert ugyebár az ilyen ügyet nem lehet csak úgy véghezvinni.
A legnagyobb baj, az, hogy nem a bajok megelőzésére, hanem annak helyrehozatalára szakosodtak a román hatóságok. Példaként említeném a Duna-menti árvizet és annak mellékhatásait.
Pénzéhségre (madárinfluenzás) csirketetemet: ha tehetném, gyorsan alapítanék egy céget, amely a csirketetemek szakszerű elégetésére hívatott, megfelelő technikai felszereltséggel és (bejelentett) munkavállalókkal. Még (állat)orvost is alkalmaznék. Meg portást is. Meg takarítónőt is. És ha lenne polcon lévő barátom, elintézném, hogy csak korszerű technológiával felszerelt égetőkamrában (azaz az én cégemnél) lehessen megsemmisíteni a tetemeket. És ezt az ötletet le sem védtem…