Válasz bogyo-nak

Ez válasz a Sepsiszentgyörgy honlap vendégkönyvébe beírtamra kapott válaszra (címzett: bogyo):

Lám, lám, minden erre vezetődik vissza: "Könnyű külhonból..."
Hát, sajnos nem könnyű külhonból. Ha olyan könnyű lenne, akkor nagy valószínűség szerint a munkaképes emberek száma otthon nagyon megcsappanna (és ugyancsak valószínű, hogy ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta is).
Ami a szülőföldért való munkálkodást illeti: nem csak otthon lehet tenni érte. Sőt, kint is van lehetőség (talán több is, mint otthon) tenni érte. Jellemző az otthoniakra, hogy felteszik a kérdést, hogy "miért nem maradtak itthon?" vagy "miért nem jönnek vissza?".
És szerintem ez így igazságtalan.
Mert, amint azt fentebb leírtam, itt is teszünk szülőföldünkért, városunkért. Otthon mit tesz az ember a szülőföldjéért? Dolgozik? Adót fizet (viszont nem rendelkezik még az az 1-2% felett sem, ami felett rendelkezhetne)? Esetleg (meg)választ, mikor eljön az ideje? Ezek mind szép dolgok, de nem jogosítanak fel arra, hogy verjük a mellünket. Amíg otthon voltam, én sem értettem meg a dolog lényegét, hogy ki miért megy el otthonról (és valószínű most sem értem egészen), de akkor sem mondtam ilyent, hogy ne menjen el valaki, vagy jöjjön haza, ha már kint van. Mindenki cselekedjen saját lelkiismerete szerint, és azt úgy tegye, hogy a közösségnek is legyen haszna, lehetőség szerint a szülőföldnek, városunknak is.
És ha hallgatnánk, az a dolgokba való beletörődést jelentené. Ezért lehet otthon is az a helyzet, mint ami éppen most van. „Hallgatás – beleegyezés”. Vagy tévednék? Kinek felel meg az otthoni helyzet? Ki az, aki elfogadja azt úgy, ahogy van? Biztos vagyok benne, hogy ilyen is van, de a túlnyomó többségnek nagy valószínűséggel nem tetszik a helyzet. Értem ez alatt az élet minőségét, színvonalát, anyagi helyzetet, és meg merem kockáztatni: a saját felfogásuk sem tetszik sokaknak. De hallgatnak (tisztelet a kivételnek), maximum kocsma- vagy kártyaparti-szinten beszélik/oldják meg a problémákat, annál tovább nem megy a megoldás.
Az, hogy kijöttünk, nem feltétlenül a kapcsolat(ok) megszakítását jelenti. Sok esetben éppen fordítva, azok megszilárdulásáról beszélhetünk. Csak épp az otthon maradtak nem kellene elforduljanak a kitelepültektől. Mert ha ez előfordul, az tényleg a szülőföldért való tevékenykedés elmaradását (is) eredményezheti.

Szóval, kedves bogyo, szerintem érdemes lenne kétszer átgondolni, mielőtt a válaszodban megfogalmazottakhoz hasonlót írsz, avagy mondasz, mert a helyzet nem ismeretének tükrében könnyű otthonról kritizálni, de a valóságot meglátni/leírni elég nehéz.
„És lehetne még ezt folytatni…”