Egy kancsó bor

Az este kocsmáztunk pár emberkével. Érdekes dolgok hangzanak el, amikor 5 emberből mindenki más típust képvisel... Ugyanakkor a "tipikus beszélgetés séma" szerint alakult a társalgás: eleinte komolyabb dolgok is elhangzottak (persze a magánéletről általános dolgok, amik mindenkinél ugyanazok, vagy nagyon hasonlóak), majd a bevitt bor mennyiségének növekedésével egyidejűleg kezdett a társalgás is röhögős fordulatokat venni. Természetszerűleg kezdődtek a viccek (rendőr, János bácsi, stb.), és persze, az örökös téma is: a NŐK.

A nagy beszélgetés közepette mindenki bevett egy kancsó bort. Szépen szédelegtünk hazafelé... Reggel nem akartam felkelni az ágyból, de sajnos muszáj volt. A fejem tartalma kicsit furán lötyög, itt-ott nyom is. Nem tudom hányadik kávémat iszom (2-3?), de ez mintha egy kicsit javítana a helyzeten. A baj csak az, ha megiszok még egy kávét, akkor a szívem is ki akar majd ugrani a helyéről, tehát ez a gyógymód is a végét járja. És ha hozzátesszük, hogy a melóból még hátravan 4 óra... Fájdalom.

De ahogy túléltünk már számtalan hasonló érzést, állapotot, úgy ezt is túléljük. Ejsze.