Politika: Gyurcsány - Orbán vita

Nem mintha különösebben érdekelne, de egy pár szót most már én is kell írjak a Magyarhonban folyó politikáról. Azaz kampányról. Mert a politikáról nem tudnék írni, mivel azt nem követem.

Natehát: a legjobban ebben a kampányban az zavar(t), hogy egymást mocskolj(t)ák a felek ezerrel. Nem arra épült a dolog, hogy bebizonyítsák, "mi vagyunk a legjobbak", hanem azzal próbáltak felülkerekedni a másikon, hogy megpróbálták befeketíteni azt. Az is oké, hogy ki kell derüljön mindenkiről minden turpisság, de amikor egy ország következő 4 évének a sorsa, több millió ember jövője dől el (kellene eldőljön), akkor ne azzal próbáljunk nyerni, hogy a másik szennyesét (lettlégyen az bárki által beszennyezett) teregetjük a nagy nyilvánosság elé. Még ez is lehet oké, ha tényleg igaza van a szennyest teregető félnek. De ha a vádak csak koholtak, a tiszta ruhát (a szennyes tiszta részét) csak ő próbálja beszennyezni holmi elképzelt, mondvacsinált vádakkal, az már az emberi méltóságon, sőt, megkockáztatom, még a politikán is aluli.

A tegnap esti vita kapcsán meg néha az jutott eszembe, amikor gyerekkoromban vitáztunk. Azaz nem mindig érvelünk, hanem csak simán vádolunk, illetve tagadunk. Vagyis: "Te voltál! - Nem igaz, te voltál! - Nem igaz, Te!"

Igaz, Gyurcsány néhol felkészültebbnek(?) tünt. Ezzel a baj csak az, hogy ha esetleg János bácsi Kanizsakiskunberecskén nézte-hallgatta a vitát, a leghalványabb lehetősége sem volt leellenőrizni az adatokat. És nemcsak János bácsi, hanem az országban sok millió ember sem. Szóval, Gyurcsán mondhatott akármit, az emberek nagy többségének abba beleszólása, vétójoga nem volt, és ezután sem lesz sokáig.

Orbán kellett volna kontrázzon az adatokra, de - meglátásom szerint - ő ezt az egész vitát az érzelmekre, az emberek ilyenszerű megnyerésére alapozta. Néhol bizonytalan, felkészületlen Orbánt láttunk, aki a számára rendelkezésre bocsátott időt sem használja ki egészen, de voltak azért neki is jó percei, főleg a vita második felében, felétől. Kétélű az a fegyver is, amellyel azt próbálja elérni (ugyancsak érzelemre alapozva), hogy mindenki - megvizsgálva az életkörülményeinek a változását - saját maga döntsön a választásokon. Ez szerintem ígyis-úgyis így fog történni, kevés az az ember, aki az igérgetésekre hallgatva fog dönteni.

Nem szavazhatok, de remélem, hogy a szavazás eredménye a következő 4 évre valami jobbat hoz az embereknek, beleértve a HATÁRON TÚLIAKAT is. Szóval nem kérdés, hogy kit szeretnék kormányon látni.

Most ezek után hogy fejezzem be ezt az írást? Hajrá, Magyarország?!