A Da Vinci Kód és az Egyház

A Da Vinci Kód és az Egyház

Mint azt már a legtöbben tudják, a „Da Vinci Kód” c. film „megbukott” a Cannes-i filmbemutatón. Nem tudom mit vártak el a filmtől, mert nem dokumentumfilm, illetve valamilyen tényfeltáró riport, vagy hasonló mű. A Transindex-en is (mint ahogyan máshol is) szépen megírták: szórakoztató film, a könyvtárakban a könyv is a regények közt található meg, nem az egyházi-, illetve a tudományos/dokumentum jellegű írások közt.
Most nem is erről szeretnék írni, hanem a nagy felhajtásról, ami körülötte zajlik, és amelyet csak kevesek (azok viszont teljes mértékben) használnak ki a saját érdekükben.
Ezek közt sajnos az Egyház (legyen az katolikus, vagy bármilyen más felekezet) nem található meg, legalábbis én nem tudok róla. Eddig csak a Rosslyn falucskában található templom gondnoka, illetve a falu lakói látták meg a lehetőséget – és használják is ki -, amelyet a könyv, illetve a film adott.
Miért van az, hogy az egyház és az egyházi hivatalok mindig csak tiltakoznak, cáfolnak és bojkottálnak? A történelem során mindig irányító, engedélyező- illetve tiltó hatalomként tartották számon a katolikus egyházat, mindig próbálta megtartani meghatározó befolyását, irányítását a tömegek felett. És ennek érdekében nem riadt vissza semmilyen eszköztől (habár ez a mai világban nem egyedi), sok helyzetben saját jóságát, emberszeretetét, elveit cáfolta. Hiába mondják a nagy etikusai az egyháznak, hogy a „történéseket az adott kor szemüvegén keresztül kell nézni”, az adott körülményekhez igazítva, hiába kértek bocsánatot pápák egyes múltbéli cselekedetekért, az Egyház újra és újra bebizonyítja korlátolt, merev nézeteit, gondolkodásmódját, melyektől semmilyen körülmények közt nem hajlandó megválni, még csak egy kicsit sem eltérni. Pedig már számtalanszor bebizonyosodott, hogy jó lenne, ha nemcsak a saját, hanem az irgalmatlan tempóban haladó világ új nézeteit is figyelembe venné. Nem beépíteni kellene a dogmatikába, hanem csak egyszerűen figyelembe venni, kommentálni, álláspontot foglalni az adott témával kapcsolatban.
Mert – visszatérve a filmre – attól, hogy bojkottra hívja fel a kereszténységet, nem változik meg semmi, hanem annál inkább felhívja a tömeg figyelmét arra a dologra, amire kevésbé szeretné. És ha már így van, akkor miért nem lehetne saját malomra hajtani a vizet? Miért nem lehet előadássorozatot kezdeni a könyv által érintett témá(k)ban? Mert biztos vagyok benne, hogy a porkavarás sok embert kíváncsivá tett, sokan szeretnének többet megtudni az említett dolgokról. És ha már tiltakozik az Egyház, miért nem mondja el Ő, miért nem mutatja meg néhány előadás keretében, hogy mi is szerinte az igazság, hogy is történtek szerinte a dolgok? A témát nagyon érdekesen, színesen lehetne megközelíteni, nem feltétlenül száraz történelmi adatokkal kellene traktálni a népeket (habár megfelelő körítéssel ezt is lehetne). Biztos vagyok benne, hogy kerülne egy-két olyan szakember, aki érdekesen be tudná mutatni az érintett témákat.
Ha a mai világban minden „biznissz”, akkor miért ne tudna az Egyház is „biznissz-szerűen” viszonyulni a világ változásához? Minden alkalmat meg lehet – és meg is kell – ragadni a népszerűsítésre, de ez szerintem nem feltétlenül a dolgokhoz való negatív hozzáállás kellene legyen…