Film: A Da Vinci-kód

Nos, megnéztem.

145 perces, szinkronizált amerikai prodáksön. Amíg nem láttam, zavart a sok negatív kritika, zavart az, hogy (egyesek) kiröhögték a filmet Cannesban. Szerencsém is volt, mert egy olyan ember is volt a társaságunkban, aki nem olvasta a könyvet, azt sem tudta miről van szó, és így ült be a moziba velünk.

De kezdjük az elején. Sztem a rendező nem tudta, hogy mihez nyúl. Könyvben sokkal több minden megengedett (gyakorlati szempontok engednek meg többet), mint egy filmben. Ezért történhetett meg az, hogy ami a könyvben olvasmányos, az a filmben unalmas. De, a kívülálló társunk szerint a film úgy unalmas, ahogy van. Hát, szerintem sem jár túl messze az igazságtól, nem valami nagy vaszisztdasz. Szegény Tom Hanks már nem a régi szerintem, a nagy hajával inkább egy kiégett dzsigolóhoz hasonlított, mindvégig mintha valahová a messzeségbe nézett volna, Tautou kisasszony elég furcsán nézett néha, mélyen tisztelt Jean Reno urunk is elég bénácskán teljesített. A film végén csak kibámulni tudtam a fejemből, sokkal többet vártam, mint amit kaptam. Mindent összevetve, szerintem az az idősebbecske úr járt a legjobban a moziban, aki a széke alá ragasztott A4-es papírral nyert valami értelmességet.

De ami engem a legjobban érdekelt: a film egyházellenessége. A könyv olvasása közben valahogy nem volt ilyen intenzív ez az érzés. Ám ha valamelyik kardinális mégiscsak rávette magát, hogy megnézze a filmet, és nem rohant ki az első "Krisztus leszármazottja" kifejezés után (van belőlük épp elég), hanem végignézte a filmet, akkor a végén megkapta amit (nem) várt: a búcsújelenetben elhangzottak feloldozást adnak az egész filmnek. Mintegy bocsánatot kértek a filmben elhangzott eretnek kijelentésekért. Én csak azt tudom remélni, hogy a sok csodálkozó/izguló/bámuló ember közül sokan utánanéznek a filmben elhangzottaknak, vagy nem fogadnak el kész tényként olyasmiket, amiket e film alapján vélnek valósnak.

A film egészét tekintve: elképzelhető, hogy több idő kellett volna a megfilmesítésre? Többet kellett volna foglalkozni a forgatókönyvvel? Vagy ez a könyv csak könyvként jó?