Csavar a történetben

... avagy most hogy magyarázzam meg, hogy szombaton, a lagzin rágyújtottam? (Előrebocsátom, hogy azóta már ismét tiszta vagyok). Lobonál történt meg a vallomás, amely után kis vita alakult ki, hogy akkor most alkudozok, nem érdekel a saját egészségem (és környezetemé sem). stb.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek igaza van, és senkinek sincs. Ahogy ott is írtam, tudatosan készültem erre a zárójelre, magamhoz vettem a hétfőn megkezdett doboz cigit. Egyszerűen azért, mert nem akartam kínlódni azzal, hogy nem cigizek, holott kívánom a füstöt, mint az ááállat. A történetet most már nyugodt szívvel nevezhetem zárójelnek, mert azóta sem gyújtottam rá.

Ilyen helyzetre tartogattam az egész kezdetén leírtak magyarázatát: "Ez az eset nem próbálkozás volt a leszokásra, hanem csak simán “nem cigiztem”. De most majd ismét nem cigizek." Vagyis nem kudarcként éltem/élem meg a rágyújtást, nem "visszaszokásként", hanem egyszerűen "cigiztem".

Lehet vitázni, hogy akkor most mi van, magyarázkodok, leszokok vagy nem szokok le, cigizek vagy nem cigizek, egészség vagy nem, én akkor is többre tartom azt, hogy negyedik napja ismét nem szívtam egy slukkot sem.