Nos, megvolt, hazajöttünk. Annyira jó volt, hogy egy nappal tovább maradtunk a tervezettnél. Megpróbálok egy kis (objektív) beszámolót írni, képeket is teszek fel majd az elkövetkezőkben.
Az út Salgótarjánig teljesen jó, majd innen Ceredig olyan Szent Anna-tóhoz-vezető-úti fílingem volt: az út minősége és a környék egyaránt azt juttatta eszembe (igaz, sokkal kevesebb fenyővel…). Egyszer sem tévedtünk el… Ám Cereden kellett rájönnünk arra, hogy a helyiek vagy nem ismerik az Apoka vendégházat, vagy csak simán nem tudnak magyarázni, ugyanis elég nehezen találtuk meg a házat. De legalább volt egy kis falunézés is… J
A ház teljesen rendben volt. A
honlapjukon olvasott bemutató is az igazságot írja le, minden igaz, és úgy van, ahogy ott olvasható (most mondhatnánk azt, hogy nesze neked objektivitás, de ez az igazság). Talán csak azt hallgatták el, hogy a tusolás váltakozó-vízzel történhet, ugyanis nemigazán lehet beállítani a megfelelő hőfokot. Egy-egy tusolás alkalmával érdekes sziszegések hallatszottak a fürdőből: vagy hideg volt a víz, vagy a tojásfőzéshez is elég meleg… De végülis úgy tudom, a váltakozó-vizes tusolás is egészséges… :) Ezt egyszerűen fürdéssel oldotta meg a társaság javarésze.
Az elektronikai felszereltség viszont nem hagy semmi kívánnivalót maga után. Sőt. Azt hiszem, hogy egy ilyen helyre „elég” is a TV, Video, MC-CD-DVD lejátszó, erősítő. És persze az internet. Hihetetlen (nekem), de igaz: még internet is van, mégpedig nem a lassúbb fajtából (persze számítógép nincs, de nah, kis szépséghiba… :). Tehát, ha valaki bulizni jön ide, az csak zenét hozzon. Azt nem tudom, hogy a szomszédok mit szólnának ehhez. Amúgy ők is teljesen rendesek, segítőkészek.
A vodafoneos telefonok mellé érdemes (ajánlott) beszerezni néhány (de legalább egy) Pannonos vagy T-Mobilost is (az előző inkább ajánlott), ugyanis a Voda simán nincs jelen. Nem messze Salgótarjántól már át is állt a voda a Szlovák orange-ra, és másról nem is volt hajlandó hallani. Szóval itthon rómingolsz. Mondhatom, szép dolog…
A faluban van ugyan néhány kis üzlet meg egy-két kocsma + a Négy Tó Panzió, de a legjobb, ha előre bevásárol az ember. Az szerintem mindegy, hogy Salgótarjánban, vagy máshol, de nem szabad a véletlenre bízni semmit, főleg, ha valakinek „különlegesebb” igényei vannak. Normális cigit például nem kaptunk sehol, a piát is vittük magunkkal. Egyébként piából több kell, mint amennyit az ember első nekifutásra gondolna (lehet, hogy a levegő teszi?). Ha nincsenek különlegesebb igények, akkor elég rendesen be lehet vásárolni, egyáltalán nem drága az élet. (Az üzlet neve, ahol mi voltunk: Be-a-bolt-ba. :) Ez nógrádiasan Beáboltbá. Először azt hittük, hogy valami Győzike érdekeltség...)
De az egészben a legjobb a környék. Dimbes-dombos (majdnem hegyes-t írtam… :) ), erdős-mezős, lehet aktívan is pihenni. Állítólag vannak kijelölt túraútvonalak is, de mi a két túránk alkalmával csak a fejünk (orrunk) után mentünk. Rengeteg vad-les van, és van amit lesni is. Mi testközelből (10-15m) hallottunk egy szarvast, csak az gyorsabb volt, mint mi a fényképezőgépeinkkel. Ja, és tényleg csak hallottuk, csak kiugrott a bokorból, és elszaladt a bozótosban másfele… :)
Ebben az időszakban cserebogárból is rengeteg van, elég sokszor nekünk is csapódtak, vagy elburrogtak mellettünk. Este a fény körül is gyakori vendégek voltak, ezt a társaság néhány tagja kifejezetten nehezményezte.
Lovagolni is szerettem volna, csak hát „Tájti Bárnábás” öt perccel előttem lépett át Szlovákiába és nem tudták mikor ér haza, a másik lovas meg valamelyik szomszéd faluban volt éppen. Így jártam…
Említettem, hogy két túránk során a saját fejünk után mentünk. És ez így teljesen jó is volt. Szombaton csak egy rövidebb kört tettünk (2-3 órás), de vasárnap kicsit komolyabb túrára szántuk el magunkat. Túránk során a szomszéd falu kocsmájába is szerencsésen ellátogattunk, ahol nem értették, hogy az erdőből jöttünk, és ott is akarunk tovább menni. A kocsmárosné mind a falu látványosságait ecsetelte (templom, benne a festmények, stb.), sehogy sem akarta megérteni, hogy minket maximum az erdő közepén álló öreg tölgy, vagy vmi hasonló érdekelne. Aztán néhány idősebb vendég két korty sör között próbálta elmagyarázni az útvonalat. Mi azt hittük, hogy meg is értettük, de hát az erdőben ugye nincsenek útmutató táblák, ezért elég hosszúra nyúlt az erdei sétánk. Végül jónéhány kilométer, kerekerdő, akácerdő, domb, völgy és egy kisebb zápor után a Cereddel szomszédos faluban kötöttünk ki, ahová utánunk jöttek autóval, és visszaszállítottak Ceredre. (Köszi Melis!) Sebaj, majd lesz olyan is, hogy nem kell utánunk jönni… :)
Amikor nem túráztunk, akkor húst-kolbászt-szalonnát sütöttünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, hétfőn egész nap csak döglöttünk ezerrel, bámultunk ki a fejünkből, az udvaron szórakozgattunk és kedden délben hazaindultunk.
Szerintem még vendégeskedni fogunk itt és mindenképpen ajánlom másoknak is ezt a helyet...
