szerda, február 28, 2007

Kicsit vissza a földre

No, versek után lássuk, miből is élünk. "Mert ahogy Puskin szkázá, minden áz Ányegin múlik".
Szóval, a téma: pénz. Valaki mondhatná, hogy: áááá, pénz, az a legkevesebb! Nos nagyon is igaza lenne. Az a legkevesebb. Ezért kell megfontoltan bánni vele.
Ma betettem a linkek közé egy pénzügyi tanácsadó oldalát. Mármint a linkjét. Nem kapok érte pénzt, nem is mondom senkinek, hogy hozzá forduljon bármilyen tanácsért, de érdemes elidőzni az oldalon. Mert az írásait a blogjában meg is kommentálják, és ott már több a szemnek a szöge. Mármint több szempont szerint szedik szét illetve rakják össze az írásait.
Most ennyi, majd okoskodok még. Neféljetek, ha megtalálom a boldogsághoz vezető utat, leírom ide mindenki okulására.... :)

hétfő, február 26, 2007

Alkonyattól pirkadatig

Szürke felhők tornyosulnak
Fölém
Esőcsepp kopog a
Párkányon
Hópehely hullik a
Sötét udvaron

Hideg csend honol
A lelkemben
Hallgatás az úr
Valahol suttognak
Feltörni készül

Miért vagyok ilyen
Ha lehetek
Más is, suttog,
Ordít, ha fáj
Milliárd tű szúr

Rian a jég
Recseg a csend
Változik minden
Hozzád tartozok
Nem megyek innen

Alvás felsőfokon

A hétvége a döglés jegyében telt el. Szombaton kábé 12 órát aludtam, a tegnap este lángosoztunk. Tőkjó volt. Az este is viszonylag korán lefeküdtünk, hamar el is aludtam. Ma reggel arra ébredtem fél hét körül, hogy félek. Nem tudtam mitől, de féltem. Nem emléxek semmi álomra, semmi rosszra, de nagyon féltem. Aztán visszaaludtam, és mikor újból fölébredtem, nem volt semmi gond. Kicsit nehezen keltem, de ez betudható a rohadt esős hétfő reggelnek is. Nemszeretem. S a nap még hátra van...

péntek, február 23, 2007

Címtelenül

Látom a szemedben
A remény
Eltévelyedett sugarát
Megkapaszkodni próbál

Röpül Feléd
Kék madár
Lágyan suhanva szeli
A boldogtalanság

Kesze-kusza árját
Felborzolja taréját
Rikoltva kér
Bebocsátást
A boldogság

Szomszédnénit Brüsszelbe!

Hadd menjenek Szomszédnéniék!

csütörtök, február 22, 2007

Nem is tudom...

A mai napom nagyon el lett cseszve. nem tudom miért, de alapjáratban szarul voltam ma. Magyarán amolyan "televanatökömmindennel" érzésem volt egész nap. És az utolsó héten majd'minden nap. Szokott ilyen lenni, lehet hogy ilyenkor honvágyam van. De erre nincs semi bizonyíték. Ilyenkor régebben nagy eséllyel többet ittam a kelleténél (ez az utóbbi másfél évben asszem háromszor fordult elő), de most a harmadik és egyben a ma esti utolsó sörömet fogyasztom. 2 Borostyán + 1 Soproni. Jólesik.
Gondolkodtamn, hogy mi válthatja ki ezt az érzést belőlem. Mármint a fennebb említett idézőjeles érzést. És nem jutottam semmi értelmes következtetésre. Otthon is volt ilyen érzésem, csak szerintem az otthoni légkör, az otthoni sörök, a barátok, Attici, mind felejtette, vagy legalábbis jelentősen csökkentette az érzés intenzitását, és vagy nem vettem észre semmit az egészből, vagy csak nagyon halvány rosszullétem volt.
A mai napon olvastam druszám több irományát is. Érdekes, ajánlom figyelmetekbe. Adott esetben véleményformáló is lehetne, de sajnos szerintem általában csak az érem egyik oldalát mutatja meg. Ezt abból gondolom, hogy a bejegyzéseivel általában olyan vitát indít, amelyben nagy eséllyel ő az egyik oldal és az összes többi kommentáló a másik. Néhány kijelentésével egyetértek, néhánnyal nem. És ez utóbbi a több. Ami ma éppen felvitte a cukromat, ez az írása. A nemzeti identitástudattal, a magyar-román kapcsolattal, a magyarkodással, adott esetben a (nem csak etnikai) szélsőségeskedéssel kapcsolatos írások nagyon fel tudják cseszni az idegrenceremet.
Egyébként ajánlom mindenkinek, olvassátok, mert vitázni KELL. Jobb esetben az emberek elolvassák az egész polémiát, és levonják maguknak a következtetést. Minél több a hozzászóló, annál nagyobb eséllyel lesz a vitának eredménye, egyáltalán értelme.
Engem az idegesít még nagyon, hogy ő elvileg internetes újságíró és a blogjában nem fordít kellő figyelmet a helyesírásra, a helyes fogalmazásra. Szerintem ez egy újságírónál alapkövetelmény kellene legyen, az erdélyi magyarsághoz, határontúli megjelenésekhez köthető kiadásoknál kiváltképp.
Szóval, jó ha az emberek vitáznak, elmondják véleményüket, és másokat hallgatnak meg, mert ezzel rossz nem történhet. De én ettől még nem komolyodok meg, amint druszám írta valakinek: "Sok blog van a piacon, vannak teljesen nyugisak, udvariasak és unalmasak is. Olvasd azokat, ha az esszéstílusomat primitívnek tartod. A piac hatalmas." Sem kofa, sem pedig esszéíró nem szeretnék lenni, hanem csak azt szeretném leírni ide, amit éppen érzek. Ha az komoly, akkor azt, ha meg csak bemásolok valamit, akkor éppen azt gondolom komolyan. És ez most lehet akár ars poetica is. Pontfiksz.

Címkék:

szerda, február 21, 2007

30 felett

"Egy 30 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: “Mire gondolsz, drágám?” Fütyül rá, mire gondolsz.
Ha egy 30 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot.
Egy harmincon túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 30 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, amit tesz.
A nőknek 30 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.
Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.
30 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.
Egy harmincon túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt.
A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 30 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja.
Egy 30 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról.
Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 30 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai.
Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.
Igen, számtalan okból dicsőíthetjük a harmincon túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 30 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte.
És minden olyan férfinak, aki azt mondja: “Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni”, üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért…"

kedd, február 20, 2007

Pedig csak 2 napot akartam...

...s kaptam egy egész hét kényszerpihenőt. Múlt héten hétfőn alig bírtam felkelni. Aztán bejöttem melóba, s haza is mentem fél óra múlva. S otthon is ültem egy hétig. Láz, szem- és fejfájás, köhögés, taknyolás, miegymás. Unalmas volt, mit mondjak...
Ja, mikor orvosnál voltam, nem kellett még vizitdíjat fizetni :)

csütörtök, február 08, 2007

Lehangoló...

Ez a csütörtök reggel annyira lehangoló, hogy az már borzasztó. Télnek kéne lenni sok hóval és hideggel, és ehelyett csak kicseszett esős, langyibangyi, még csak nem is tavaszi idő van.
Valamit elrontottunk?

kedd, február 06, 2007

Idős "műkedvelők"

Ismertetőjelük: idősek, nyálcsorgatók, esetleg parókát-műfogat viselnek és feltűnően kirínak a társaság többi tagja közül.
Előfordulási helyük: kiállítás-megnyitók, ahol kinálmáció várható.
Szokásuk: ámulnak-bámulnak a kiállított darabokon és csorgatják a nyálukat a kajára gondolva. Mihelyt szabad a gazda a kajára nézve, egymást - és másokat - verik le az asztaloknál, ezenkívül nemcsak magukat, hanem másokat is sikerül leenniük. Az asztaltól sosem mennek távolabb két méternél, nehogy ne kapjanak ismét, ha még kellene, és folyamatosan tájékozódhasson az asztalon található kaja fajtájáról és mennyiségéről. Miután jóllaktak, előkerül a kis zacskó, amelybe egy kis kóstoló csúszik, ha otthon megehülnének. Ezután csendben távoznak (néha pohártörés kíséri távozásukat).
Nem tartozik ebbe a körbe, ettől lényegesen különbözik az "éhes egyetemista".

100.

Századik bejegyzés. Elég kacskaringós a blogolásom...

hétfő, február 05, 2007

Kudarc

Múlt havi világméretű felmérésről. (egyszer volt, hol nem volt)

"Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne
megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?"

A felmérés nagy kudarccal végződött:

Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".
Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".
Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".
Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".
Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".
Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Lehet benne valami...

Kiállítás

Nah. Ma is kultúrtörténet: megyek kiállításra. Festmények lesznek kiállítva. Azok. És Péter Anett az egyik kiállító. Érdekes festményei vannak.
Persze, csak akkor érek oda hatra, ha időben el tudok indulni. De ez még a mai nap titka marad egy darabig...

péntek, február 02, 2007

Új blog

Nah, áttértem a blogspot-ajánlotta újfajta blogra. Állítólag ápdéjteltem. Eddig még nem láttam változást azon kívül, hogy ami a blog szájdbárjába ékezetes betüvel volt beírva, mindet átírt ékezet nélkülire - persze jelekkel. Nah, ezt mind ki kellett javítani. Szerencsére nem volt sok. Még mindig nem lehet "Delete"-tel törölni, csak bekszpésszel. De ha lesz időm, majd szétnézek az új cuccok között. Majd. Eccercsak.