kedd, június 24, 2008

Az egész világot átverték!

Volt egy hír, mely szerint az Amazonas mentén találtak egy új/elveszett törzset. Le is fényképezték, sminden. Na, ez seperc alatt be is járta a világsajtót.
Nos, az a hír, mely szerint az egész egy nagy hoax volt, már sokkal lassabban terjed... A fényképész (az állítólagos megtalálója a törzsnek, ugye) bevallotta, hogy az egész egy nagy hazugság, már 1910-ben ismerték ezt a törzset, és csak azért indítottak útjára ilyen hírt a törzsről, hogy felhívják a figyelmet a terjeszkedő, mind nagyobb területet elhódító fakitermelésre.
És ezt mindenki jóóóóól jóóóóól leszívta. Kell figyelemfelkeltés? Így kell ezt csinálni.... :))))

péntek, június 06, 2008

1. sz. túra

Natehát: az „Erőltetett menet” bővebb leírása.
Előszöris: azért volt erőltetett, mert negyed 11-kor indultunk be az erdőbe, és délután 4-re vissza kellett érjünk Pestre, és addig mindenképp végig akartunk menni a túraútvonalon. Így siettünk elég rendesen. Még így is egy csomó időt elvesztettünk a Rám-szakadéknál, magyarázat alább.
Dobogókőre megérkeztünk kb. ¾-ed 10 körül. Parkolás, a túraút megtalálása (ami elsőre nem is volt olyan könnyű… :) ). Kellemesen hűvös időnk volt a fák közt. Elhaladtunk a Táltosok által rendbehozott/kialakított kegyhely mellett a kilátó felé. Sokat nem időztünk itt sem, mentünk is tovább a Jász-hegyen. Némi szerpentines ereszkedő után eljutottunk a Júlia-forráshoz. 5 perc pihenő, és jelentem, a forrás vize finom.
Kis vízmosáson át, völgybe le, dombra fel, és nincs meg a helyes út. Itt már a Lukács-árok felé vezető úton kellett volna lennünk. Némi tétovázás és néhány emberke megkérdezése után megtaláltuk a helyesnek vélt utat, de valamiért a sárga jelzés le volt festve (a térképünkön még mindig jelölve volt…). De végülis megtaláltuk a Lukács-árkot, és elindultunk lefelé. Gyönyörű ez a hely. Az árok fölött vezet el az ösvény, néhol elég ijesztő lenézni… Beleesni nem ajánlatos :).
Egyszercsak egy jobb-kanyar után kiértünk egy tisztásra (a szőke-forrás-völgyi műútra). Itt megkóstoltuk az otthon felpakolt szendvicset, jólesett. A műúton néhány 50 métert felfelé menve, egy kis híd után elértünk a Rám-szakadék „bejáratához”. Jobbra fel, előzünk ezerrel. Beértünk a szakadékba. Nagyon szép a hely, csak lévén Pünkösd-hétfő szabadnap, csúcsforgalomban érkeztünk oda. Értsd ezt: minden létránál kb. 20-30 ember várakozik a felfele haladásra. Szípás. Megyünk húsz lépést, húsz percet állunk. És hát ugye, haladni kellett. Így az első lehetőségnél kihúztunk a Rám-szakadékból (éles jobbos hegyre fel). Szívem majd’kiugrik, lehet, le kéne szokni a cigiről… Innen már csak erősen meredek emelkedőn megyünk felfele, csak az vigasztal, hogy ha felérünk a gerincre, minimális lesz az emelkedő… Végül csak sikerült feljutni, örültem is neki :) Bevallom, a gerincen még a legkisebb emelkedőn is nagy erőfeszítésembe került felmenni. Hiába nah, nem vagyok annyira kondiban.
A Báró Eötvös Lóránd Menedékház és Túristamúzeum-ban vettem egy szekér csokit, meg egy Sört. Az is kell, ugye, a sok folyadékot pótolandó… A határozat megszületett: ide még visszajövünk! És így jött létre a 2. számú túránk, amelyről kicsit később, immáron fényképekkel.

Címkék: ,