szerda, június 07, 2006

Minden a fogalmazáson múlik

Álljon itt egy kis példa arra, hogy mi múlik a fogalmazáson.

  • A férfi leissza magát, a nő csak be van csiccsenve.
  • A férfi megcsal, a nőnek kalandja van.
  • A férfi, amikor elválik, tönkre teszi a családot, a nő befejezi a jövő nélküli kapcsolatot.
  • A férfi kiabál, a nő csak hangsúlyozza az igazságot.
  • A férfi kínozza a gyerekeket, a nőknek csak az idegei nem bírják.
  • A férfi nem foglalkozik családjával, a nő megvalósítja önmagát.
  • A férfi egy erőszakos bunkó, a nő csak kényszerből határozott.
  • A férfi munkamániás, a nő független.
  • A férfi lusta, a nő regenerálódik.
  • A férfi hazudik, a nő diplomata.
  • A férfi pazarolja a pénzt, a nő néha magának is vásárol.
  • A férfi, amikor jól néz ki - nárcisztikus piperkőc, a nő egyszerűen ápolt.
  • A férfi egy szerencsétlen, a nő néha elveszettnek érzi magát.

kedd, június 06, 2006

Unalom

Nemtom miért, de nagyon kivagyok a mai naptól.... Qrvára unom!!

hétfő, június 05, 2006

Film: A Da Vinci-kód

Nos, megnéztem.
145 perces, szinkronizált amerikai prodáksön. Amíg nem láttam, zavart a sok negatív kritika, zavart az, hogy (egyesek) kiröhögték a filmet Cannesban. Szerencsém is volt, mert egy olyan ember is volt a társaságunkban, aki nem olvasta a könyvet, azt sem tudta miről van szó, és így ült be a moziba velünk.
De kezdjük az elején. Sztem a rendező nem tudta, hogy mihez nyúl. Könyvben sokkal több minden megengedett (gyakorlati szempontok engednek meg többet), mint egy filmben. Ezért történhetett meg az, hogy ami a könyvben olvasmányos, az a filmben unalmas. De, a kívülálló társunk szerint a film úgy unalmas, ahogy van. Hát, szerintem sem jár túl messze az igazságtól, nem valami nagy vaszisztdasz. Szegény Tom Hanks már nem a régi szerintem, a nagy hajával inkább egy kiégett dzsigolóhoz hasonlított, mindvégig mintha valahová a messzeségbe nézett volna, Tautou kisasszony elég furcsán nézett néha, mélyen tisztelt Jean Reno urunk is elég bénácskán teljesített. A film végén csak kibámulni tudtam a fejemből, sokkal többet vártam, mint amit kaptam. Mindent összevetve, szerintem az az idősebbecske úr járt a legjobban a moziban, aki a széke alá ragasztott A4-es papírral nyert valami értelmességet.
De ami engem a legjobban érdekelt: a film egyházellenessége. A könyv olvasása közben valahogy nem volt ilyen intenzív ez az érzés. Ám ha valamelyik kardinális mégiscsak rávette magát, hogy megnézze a filmet, és nem rohant ki az első "Krisztus leszármazottja" kifejezés után (van belőlük épp elég), hanem végignézte a filmet, akkor a végén megkapta amit (nem) várt: a búcsújelenetben elhangzottak feloldozást adnak az egész filmnek. Mintegy bocsánatot kértek a filmben elhangzott eretnek kijelentésekért. Én csak azt tudom remélni, hogy a sok csodálkozó/izguló/bámuló ember közül sokan utánanéznek a filmben elhangzottaknak, vagy nem fogadnak el kész tényként olyasmiket, amiket e film alapján vélnek valósnak.
A film egészét tekintve: elképzelhető, hogy több idő kellett volna a megfilmesítésre? Többet kellett volna foglalkozni a forgatókönyvvel? Vagy ez a könyv csak könyvként jó?

vasárnap, június 04, 2006

Antibiótikum

Most már csak arra várok, hogy teljen el az antibiótikumos idő. Ugyanis nem fáj a torkom, sem a fejem, nem szédülök... Szóval majdnem helyrejöttem... :)))

csütörtök, június 01, 2006

Mint bantu négert a mocsárláz...

...úgy vert le engem is a betegség. A tegnap még jól voltam, csak egy kicsit éreztem furán magam, ma reggel meg úgy rázott a hideg, hogy alig tudtam öltözni. Bementem melóba, de másfél óra múlva hazazavartak, nehogy megfertőzzek másokat is. Orvoshoz még nem tudtam menni, a lázam most is 38,2.
Egyébként a bnőmnek is vmi mandulagyulladása van, ő alig-alig tud nyelni is, szegénykém... Ja, és a gyógyszere is fogytán van. Nonembaj, holnap megyek orvoshoz, és intézkedek.
Jobbulást a betegeknek!